Ennyi az egész. Ami jön, azt befogadni, ami megy azt elengedni. (csönd)    És ami se nem jön, se nem megy? Azzal mi van, hm? Az csak úgy van. És felemészt adott esetben, vagy épp az ellenkezője. Megerősít, ill. erőt merítesz belőle? 
   Nagyon szomjas vagyok. És ki kéne vennem a mosást. Fel kéne mennem törit tanulni és bioszt is. És hajat is kell mosnom, majd elfelejtem. Vagy mi. Nagyjából csak ezeket. Szóval. Gondoltam kedveskedek valami információáradattal azzal a napi 1-2 embernek aki fene tudja, hogy (partnerek által) de az oldalamra talál. Vajon mit gondoltok most?! És mi visz rá, hogy blogot olvass? Miért jó blogot írni?! Mondjuk arra tudom a válaszom.  Jó lenne mindentől elvonatkoztatva írni a dolgokról és nem az apró-cseprő földi ügyeket leirni. Hanem valami sokkal másabbat. De hát az élet olyan, mint az élet. Ezért hordj magadnál vödröt. (*imádlak, ha tudod miből idéztem*) 
   Mostanában a klipeken szoktam elmélkedni. Ma volt a Young G meg a Düki klippremierje az Interaktívban. Nem igazán néztem a klipet, sőt egyáltalán nem. Aztán arra figyeltem fel, amit a Zola kérdezett utána, hogy hát "Ez nem túl felvágós?" Vagy valami hasonló. A felvágás pedig hülyeség. És szerintem az imidzs klip is. Mi igazából annak az értelme, hogy (Janicsák Veca - Kék Angyal) konkrétan nem történik semmi csak valakit szépen eltúlozva kisminkelnek és csinirucit adnak rá és nagyon szép felvételek készítése közben "énekli" a számot. "Énekli", hisz az mégiscsak fontosabb, hogy közben gyönyörű legyen az arca.. Kedves Janicsák Veca, nem ellened megyek, hisz te, mint énekes kénytelen vagy ezeket a szabványokat, mintákat követni. De igazából van értelme? Nincs. Nem tartom magam a mostani XXI. századi menő alaknak aki : ateista, a tudás imádója, úgy értve, hogy nagyon racionális (szerintem túlságosan), gondolkodó, világot szemlélődő lény. De jelen esetben igen. Hisz tényleg nincs sok értelme. Nem is a klip készitéssel van a bajom, vagy ilyesmi. Jó, igazából semmivel sincs bajom, csak a klipekről elmélkedek.. Szóval. Én biztos, hogy egy olyan klipet csinálnék, amiben nem szerepelek. Márha énekes lennék. Belegondolva az egy kicsit magamutogató. De hát az énekesi pálya is az, végülis. 
   Az emberek miért akarják másnak mutatni magukat, mint amik? Jó ezt végülis még értem, ennek a pszichológiáját. De az, hogy nem tűnik fel nekik, hogy az az egyszerűbb, ha elfogadják önmagukat és a helyzetüket? Értem én, pl. azt, hogy a Young G meg mittoménmiafene... szóval, hogy olyan állati menő kocsikat mutatnak a klipben. Minek? Mert menő? Ahh. Nem szeretem a média világát igazából. Vajon milyen lehetett előtte az élet? Azt hiszem könnyen megleszek majd a bulvár meg az ilyenek nélkül. 
   Persze el kéne fogadnom, ugyebár, kedves zenek, hogy létezik a média. A valóságban igazából nem okoz nekem problémát, csak úgy elmélkedni szoktam rajta. Mert hát én mindenen szoktam. Azt hiszem, valaki megjött. Tam-tam-tam-tam-tam-tam... igy jöhet le a házunk ajtaja felé. 
   A nagymamám azon a lépcsőn ficamította ki a kezét. Azt hiszem, hogy ... már elengedtem. De azért még szeretem őt, meg persze a nagypapámat. Az sosem fog elmúlni.
   Szoktam azon is gondolkodni, hogy vajon mi lesz az osztálytalálkozóimon. Nem hiszem, de persze nem tudom, hogy eljön majd az a pillanat, amikor nem vonzódom hozzá. Nem Vele akarok beszélni először a találkozón. És amikor összejön valakivel akkor... hát akkor nem tudom mi lesz velem, mivel olyan még nem volt, amióta ismerem. NAGYON meg kéne azt beszélni Vele, nem? Azt, amikor én a hallgatásommal visszautasítottam az ajánlatát. Vajon miken mehetett át?  A nővérem elmondta az egyik tanítványának (idősebb nála a fiú) hogy szerelmes belé. A fiú pedig akkor a beszélgetéskor jól megbeszélte vele, de azóta kb. nem is találkoztak, pedig úgy volt, hogy jó, marad a barátság. Szóval. Én itthon látom, hogy a nővérem milyen szenvedéseken megy át, mert a fiú nem képes válaszolni arra, hogy mikor akar jönni kövi órára, meg hasonlók. És akkor Ő, Ő mit érzett? Azt tudom, hogy egy idő után megutált, illetve ezt éreztette velem. De amig még várta a választ? És ezt hogy dolgozta fel? Annyira szeretnék neki ebben segíteni, hisz nem akarom, hogy ez kihatással legyen a kapcsolatunkra illetve az ő további kapcsolataira és soha az életbe nem merne még egy lányt megkérdezni, mert fél, hogy elutasítják, mert én anno akkora traumát okoztam neki. Mondjuk nem a legérzelmesebb, törékenyebb. De egyértelműen vannak érzései. A francba. Az előző bejegyzésben is róla irtam. Félek megnézni az azelőttit, biztos abba is említettem őt. És persze Ő kapja a leghosszabb bekezdést itt is. Francba.
   Irjunk másról. A főzésről... mondjuk. Hiszen a reklámban arról van szó. Mennyire álszent már a reklámban szereplő család?... Sunyik. Úgy tesznek, mintha tökéletesen harmónikus lenne a családi kapcsolatuk. Akkor jöttem rá arra, hogy másoknál sem tökéletes a családi harmónia, amikor az osztályba 3 anonim alkoholista bejött, hogy elmeséljék a történetüket. Az egyik fiú.. mondanám, hogy férfi -ő beszélt utoljára- annyira erős férfi külsejű volt, hogy amikor megszólalt, halkan, aligjönnekkiszavak a torkomon módon nagyon meglepődtem. "Nem akartam olyan lenni, mint az apám... és éppen olyan lettem." mondta. Remélem rendbe jött az élete.