Na jól figyelj, ez most egy bemutatkozás lesz. Fölösleges a korom, a nemem, és az is hogy melyik suliba járok.. nem ezek a dolgok határozzák meg a személyiségemet. A korom az csak annyit jelent, hogy mennyi éve vagyok az a személy aki. A nemem pedig nagyjából csak fizikum, hisz először ember vagyok, és csak ezután nő. Mármint jó, valamennyire fontos, hisz majd nőies leszek egyszer vagymi, úgy februárban.. reméljük.

Hogy milyen vagyok? Nem, én nem dőlök be annak, hogy néhány betűösszetétel mögé szorított viselkedésformával írjam le magamat. Nem fogom magam korlátok közé szorítani, másképp szólva tulajdonságokkal felruházni magam. Egy nagy ember egyszer azt mondta, hogy az ember sosem ugyanolyan. Mindig, mindig, mindig más. Lehet, hogy 98%-ban kedves vagyok, de akkor kiszorítom azt a  kettő maradék százalékot. 

Hogy mit csinálok? Nem drogozok, nem iszok, nem eszek. Látszólag nem károsítom magam. De aztán .. aztán sosem jössz rá, hogy de,.. mégis. Ha más nem, akkor én magam kiszorítom a személyemet a társadalomból, illetve egy közösségből. Mert, miért ne.. Talán az egyetlen dolog, amivel jellemezni szeretem magam az az, hogy magányos farkas vagyok. És talán épp ezt nem kéne mondanom magamról. Azzal, hogy ezt kijelentem, megnehezítem a saját helyzetem és a magányos farkasok életébe kényszerítem magam. Szóval inkább visszavonom.

Hogy miért élek? Miért kelek fel reggelente és megyek tovább és tovább? Nem tudom. Kifejezetten egoista dolog lenne azt mondani, hogy azért, mert be akarom bizonyítani, talán leginkább magamnak, hogy meg, illetve végig tudom csinálni ezt az egészet, ami vár rám. Ez azt jelentené, hogy csak az egóm visz előre.. ami azért szerencsére nem így van. Az életemnek két része van : az egyik az, amiben be akarok jutni az egyetemre, legyen munkám meg ilyenek. A másik pedig.. hát azon még nagyon dolgoznom kell. Az az a rész, ami enyhén megfogalmazhatatlan.. mondjuk úgy, hogy spirituális. Mert szerencsére az én életemnek van egy olyan része, ami talán és remélhetőleg abban segít, hogy. .. jobb ember legyek. És, hogy jobbá tegyem a világot, hű INFP-ként.

Belegondolni abba, hogy minden ember egyforma, csak a velük történtek miatt lettek mások, azt hiszem, hogy egy nagyon felsőbb szintű/magasztos gondolat. (SOS itt ütközhetnek a nézeteink, de azért tisztelem a tieidet) Számomra biztos, hogy van reinkarnáció és nem, nem csak egyszer élünk. És az összes eddigi életünkben történt események tettek olyanná minket, amilyenek vagyunk. Ha valaki például paranoiás, magányos vagy szomorú, azt az előző életeiből hozza. Talán.

És végül, és utolsósorban egy idézet : „Mi minden magányos embert szorongónak tartunk, azt hisszük, hogy ő tulajdonképpen más szeretne lenni, és elkezdjük rugdosni a közösség felé. Pedig nem biztos, hogy így van.”